Nekem több kedvenc film jelenetem van (mint mindenkinek), és most ezekből három olyat szeretnék megosztani veletek, ami számomra örök és felejthetetlen. Azt tudni kell, hogy leginkább a „szabadság” fogalmára épülnek a jelenetek, szóval, ha ezt nem kedveled, ne is olvasd tovább!

A legelső jelenet, ami a szemem elé kerül az, mikor Lester Burnham (Amerikai szépség) állásából való felmondása után a kocsijában ül, megy hazafelé és énekli a híres és kedvelt Bruce Springsteen számot, az „American women-t”. A második a „Papillon” nevű filmből való, mikor a főhős hosszú küzdelmek után szabad lesz, és a világba kiáltja, hogy „Hey you bastads! I am still here!”. A harmadik pedig, a „Good Will Hunting” című film egyik jelenete, amikor Will egyik nap csak eltűnik, és kocsijával elindul a szabadság felé. Ezek a filmek elsőre teljesen függetlennek tűnnek, és ha láttátok őket, akkor tudjátok, hogy azok is. Viszont ezekben a jelenetekben van egy óriási közös, ami szerintem a szabadság iránti hiány és az elérése érdekében megtett dolgok nagysága. Tulajdonképpen ezek közül a jelenetek közül Lester Burnham jelenete volt az, ami a legjobban átadta a változás és a szabadság fogalmát. Kocsiban, egyedül kiabálva énekelni. Ez a jó! De tényleg ér ennyit maga a szabadság? Szerintem igen, sőt ennél még többet is, mivel nincs is annál rosszabb, amikor még a legegyszerűbb dolgokról sem önmaga dönt az ember.

De a szabadságot is tudni kell kezelni, egy lottó nyeremény is csak akkor ér igazán valamit, ha tudjuk a „határainkat”, illetve azt, hogy mi az a pont, „ameddig szabadok lehetünk” –  igaz, hogy ez is egy korlátozásnak tűnik. Ha belegondolunk, akkor rájövünk, hogy nem az, hanem inkább egy óvatosság a hosszabb és folyamatos szabadság átérzésében. Nektek melyik filmek/jelenetek szaladnak át a fejeteken, amik a szabadságot jelképezik? Mi a kedvenc jelenetetek témától függetlenül?